A 2009-as év pókjai Európában
A furcsa pók – Hyptiotes paradoxus C.L. Koch 1843
A koronás keresztespók tipikus kerekhálóját szinte mindenki ismeri. A természetbúvárok körében hasonlóképpen ismert, hogy az élőlényeknek és viselkedésüknek az évmilliók során néha bizarr formáit hozta létre a természet. A 2009-es év pókja a klasszikus pókhálóként ismert kerekháló különleges működésű rovarcsapdává való átalakulását szemlélteti. De először nézzük magát a pókot, a háló tulajdonosát.
A főhős viszonylag nehezen vehető észre, a kisméretű pók (3-6 mm testhossz) és a színezete sem feltűnő. Teste fakószürke, barna, néha egészen sötét. A világos mintázatát a fehéres tollszerű szőrei eredményezik. A faj a lucfenyvesek vékony száraz ágai között éli rejtett életét. A pók teste és lábai egyaránt feltűnően zömökek, tömzsiek, az állat a környezetébe csodálatosan beleolvad. A hálóját úgy fedezhetjük fel a legkönnyebben, ha a fenyvesben napfénnyel szemben haladunk. Ekkor az ellenfényben megcsillan a kb. 20 centiméteres háló, mely mindössze négy sugárfonálból és az azokat összekötő fonalakból épül fel. Ez valójában egy kerekháló három cikkelyének felel meg. A hálót egyik oldalról egy keretfonál, vele szemben pedig a tartó fonal feszíti ki, és tartja, rögzíti az ágak között. Összességében úgy néz ki a háló, mint egy selyem háromszög. Maga a pók is aktív részét képezi a hálónak. Első lábaival fogja („kézben” tartja) a háló tartófonalát, és úgy várakozik a háló központja (köldöke) és a rögzítő pont között, mintegy a tartófonal élő része. A pók a fonószemölcseivel és a hátsó lábaival tartja a kapcsolatot az ellentétes oldalon lévő rögzítőponttal, ami általában szintén egy száraz fenyőág. Amikor rovar ütközik a hálóba, a pók a fonószemölcseiből fonalat bocsájt ki, ami által a tartófonal hossza megnő, a háló feszessége csökken, és összecsapódik a rovar felett. A meglazuló háló fogófonalaiba belegabalyodik a rovar, így már könnyű préda a pók számára. A pókoktól irtózók számára bizonyára megnyugtató hír, hogy a többi derespókhoz hasonlóan ennek a fajnak sincsen méregmirigye. A kizárólag pókselyemmel rabul ejtett és hatástalanított zsákmányt a “csomagoló” anyaggal együtt emészti meg a pók, így az is hasznosul. Valamennyi pók külső emésztést végez, mely az emésztőnedvvel feltöltött préda testében zajlik. A furcsapók egy további jellegzetessége a fonálszűrős fonál.
A fonálszűrő mintegy 50 európai pókfaj esetében ismert szővőszerv. A legtöbb ma élő pók hat fonószemölccsel rendelkezik az utótestének végén. Ezek a fonószemölcsök apró csövekből, úgynevezett csévékből épülnek fel, melyek a testben lévő szövőmirigyekkel vannak kapcsolatban. A csévéken kiválasztott pókselyemből készülnek a hálók fonalai, illetve például a petecsomó külső burkolata is. Az úgynevezett fonálszűrős pókok esetében a fonószemölcsök előtt helyezkedik el a fonálszűrő, amely valószínűleg a legősibb pókoknál még meglévő negyedik pár szövőszemölcsből alakult ki. A fonálszűrőt szintén apró csévék alkotják. Ezeken keresztül sok ezer vékony fonalat bocsájt ki a pók, melyet a negyedik pár lábon található fésűszerű nyüst segítségével fésül (nyüstöl) egy rendkívül vékonyszálú, úgynevezett fodros szövedékké. Ezeknek a fonalaknak lényegesen nagyobb a tapadó képessége (adhéziós ereje), mint a keresztespók fonalának, és további előnye, hogy ezt a képességét tartósan megőrzi, nem szárad ki, mint valami ragasztóanyag. Végezetül még egy anatómiai különlegességet érdemes megemlíteni. A pókok hímjeire általánosan jellemző, hogy közvetett módon adják át a nőstényeknek a hímivarsejtjeiket. Ezt a feladatot egy módosult végtag, a párzóláb végzi, mely a csáprógó és az első járóláb között található. A legtöbb póknál kicsi, vagy mérsékelt méretű ez a sajátos párzószerv. A furcsapók párzólábai hatalmasak, gyakorlatilag az egész fejtor méretével azonos nagyságúak. A sok-sok különlegesség ellenére, a furcsapók valójában gyakori faj. Nyugat-Európától Kelet-Ázsiáig fordul elő. Kimondottan erdőlakó faj. A tudományos nevének első tagja − Hyptiotes − a korábban már említett különleges nyugalmi testtartására utal. Háttal lefelé csüng a háló tartófonalának élő részeként. E különleges álcázó viselkedése a túlélésének is záloga. Magyar közhasznú nevét, a tudományos nevének második tagja alapján kapta. A furcsa − paradox − jelző okkal kelt kíváncsiságot az emberben.
Érdemes felkeresni és „meglesni” a furcsapókot „saját otthonában”. A személyes találkozás lehetőségét kínálja egy pihentető nyári séta az illatozó üde lucfenyvesben, melyet minden természet iránt érdeklődőnek jó szívvel ajánlhatunk.
Peter Jäger & Szinetár Csaba
